Inna az ablaknál állt, figyelve, ahogy az esőcseppek lefolynak az üvegen, furcsa mintákat rajzolva. Tizenhét év – sok ez vagy kevés? Minden egyes közösen eltöltött napra emlékezett, minden évfordulóra, minden pillantásra. És most minden összeomlott, mint egy kártyavár.
– Beszélnünk kell – Alexej hangja szokatlanul tompán csengett.
Lassan megfordult, és találkozott a tekintetével. A férfi szemében elszántság és bűntudat keveredett. Inna ismerte ezt a pillantást – így néz az ember, aki épp most készül lesújtani.
– Elmegyek, Inna. Natáliához.
Csend. Csak az öreg falióra ketyegése hallatszott, amit valaha az anyja ajándékozott nekik.
– Ahhoz a hallgatóhoz a karodról? – kérdezte meglepően nyugodt hangon.
– Igen. Értsd meg, az érzések kihűltek. Új érzelmekre, friss benyomásokra van szükségem. Te okos nő vagy, meg kellene ezt értened.
Inna elmosolyodott. Okos nő. Hányszor használta ezt a kifejezést, amikor el akart érni valamit.
– Biztos vagy benne? – kérdezte csupán.
– Teljes mértékben – felelte Alexej. – A cuccaimat már összepakoltam.
Inna csak bólintott egyet. Aztán az egyik szekrényhez lépett, és elővette azt az üveg bort, amit különleges alkalmakra tartogattak.
– Nos, ez elég különleges alkalom – kezdte kinyitni az üveget. – Tudod mit, rendezzünk egy búcsúvacsorát. Hívjuk meg a barátaidat, a családodat. Végül is, tizenhét év nem semmi.
Alexej zavartan pislogott:
– Te… te egy válási ünnepséget akarsz?
– Miért is ne? – Inna mosolya valamitől libabőrössé tette Alexej bőrét. – Búcsúzzunk el szépen a közös életünktől. Végül is, én tényleg egy okos nő vagyok – emlékszel?
Elővette a telefonját, és elkezdett üzeneteket írni. Ujjai hihetetlen gyorsasággal mozogtak a képernyőn.
– Holnap este hétkor. Elkészítem a kedvenc ételeidet. Tekintsd ezt búcsúajándéknak tőlem.
Alexej ott állt, nem tudta, mit mondjon. Könnyekre számított, hisztériára, vádaskodásra – bármire, csak épp nem erre a nyugodt elfogadásra.
– És igen – tette hozzá Inna, miközben még mindig a telefonjára koncentrált –, mondd meg Natáliának, hogy ő is meg van hívva. Szeretnék találkozni azzal a lánnyal, akinek sikerült olyasmit elérnie, ami nekem évek alatt sem ment – újra szikrát gyújtani benned.
A következő nap szokatlanul korán kezdődött Innának.
Módszeresen hívta a bankokat, találkozott ügyvéddel, és előkészítette a papírokat. Minden mozdulata precíz volt, mint egy sebészé egy bonyolult műtét során.
Estére a tágas lakás megtelt a kifinomult ételek illatával. Inna megterített, elővette a legszebb porcelánt – anyósa esküvői ajándékát.
– Mindennek tökéletesnek kell lennie – suttogta, miközben eligazította a szalvétákat.
A vendégek hétre kezdtek érkezni. Elsőként Alexej szülei. Anyja, Véra Pavlovna, ügyetlenül ölelte meg menyét:
– Innácska, talán még meg lehet menteni mindezt?
– Nem, mama. Néha meg kell hozni a helyes döntést, és elengedni mindent.
Fokozatosan megérkeztek a barátaik is. Utolsóként Alexej és Natália léptek be.
– Gyertek, foglaljatok helyet – mutatott Inna az asztalfőre. – Ma ti vagytok az est főszereplői.
Amikor mindenki helyet foglalt, Inna felállt, pohárral a kezében:
– Kedves barátaim! Ma különleges nap van. Azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük egy történet végét és egy másik kezdetét.
Alexejhez fordult:
– Ljósa, szeretném megköszönni neked a tizenhét közös évet. A hullámhegyeket és völgyeket, az örömöket és bánatokat, amiket együtt éltünk át. Sok mindenre megtanítottál. Például arra, hogy a szerelem sokféle lehet.
Zavart suttogás futott végig a termen. Natália a szalvétáját morzsolgatta, nem mert felnézni.
– És arra is megtanítottál, hogy figyeljek a részletekre – folytatta Inna, miközben egy vaskos borítékot vett elő. – Főleg a pénzügyiekre.
Elkezdte kirakni az iratokat:
– Itt van a hiteled az autódra, amit a közös számlánkra vettél fel. Itt az adótartozás a céged után. És ez különösen érdekes – az elmúlt év éttermi és ékszerbolti számlái. Úgy tűnik, nagyon igyekeztél lenyűgözni Natáliát?
Alexej elsápadt. Natália hirtelen felkapta a fejét.
– De a legfontosabb – mondta Inna, miközben elővette az utolsó dokumentumot – a házassági szerződésünk. Emlékszel, aláírtad anélkül, hogy elolvastad volna? Van benne egy érdekes pont a vagyonmegosztásról hűtlenség esetén.
A csend szinte fojtogatóvá vált. Hallani lehetett, ahogy a csapból csepeg a víz a konyhában.
– A ház a nevemen van – folytatta Inna. – A számlákat már zároltattam. A válókeresetet tegnap este beadtam.
