Eljött a temetés napja, és a gyászoló menet lassan haladt a temető felé. Az érkezők között ott volt a tiszt családja is, akivel közel öt éve nem tartotta a kapcsolatot. Aznap reggel érkeztek messziről. A koporsónál már várták őket a kollégái – bajtársak, egyenruhás tisztek. És ott volt mellettük, lehajtott fejjel, nehéz tekintettel egy kutya is – egy német juhászkutya, Max névre hallgatott.
Max nem csupán házikedvenc volt. Ő volt az elhunyt tiszt társa, szolgálati kutya, aki több tucat bevetésen vett részt vele együtt. Amikor megtörtént a raktár kifosztása, ahol a tiszt rejtélyes körülmények között életét vesztette, Max ott volt mellette. Attól a naptól kezdve alig evett, nem játszott, csak bámult a semmibe és nyüszített.
Most a katonák lábainál ült, közvetlenül a virágokkal borított koporsó mellett. Az emberek halkan sírtak.
Ekkor Max hirtelen felállt. A fülei hegyeződtek, az orrát a koporsó széléhez nyomta. Megszagolta a fedelét, aztán hirtelen hátraugrott, morgott… majd hangosan ugatni kezdett. Ez nem volt szokványos ugatás. Az emberek összerezzentek. Több tiszt is odarohant a kutyához, azt gondolták, nem tudja uralni az érzéseit.
— Vigyétek el innen — suttogta egy nő.
A kutya a koporsóhoz akart jutni, vinnyogott, a mancsával kaparta a fa tetejét.
A mellette álló parancsnok összevonta a szemöldökét. Ismerte ezt a kutyát. Max soha nem ugatott ok nélkül.
— Nyissák ki a koporsót — mondta határozottan.
— Tessék? Miért? — tiltakoztak a rokonok.
— NYISSÁK KI.
Ahogy lassan felemelték a fedelét, csend borult a temetőre. Egy pillanatra mindenki megdermedt… majd sikoly hasított bele a némaságba.
A koporsóban nem az a férfi feküdt.
Egyáltalán nem ő. Idegen arc, idegen egyenruha, idegen test. Valaki más volt az.
Max halkan, de megkönnyebbülten morgott – ez nem volt a gazdája. Igaza volt.
Később kiderült, hogy a halottasházban végzetes hiba történt: összecserélték a címkéket. Két férfi holtteste – az elhunyt tiszté és egy civilé – szinte egyszerre érkezett, és a kapkodásban egyiküket a másik helyett adták ki.
A tiszt valódi testét egy nap múlva találták meg egy másik teremben. Őt végül méltósággal és tisztelettel temették el.
Max vele volt a legvégéig.
