Nem vártam tőled ilyesmit…
— Hiszen egyedül vagy… Mi pedig már így is öten szorongunk. Az apád húsz év után került elő — és rögtön egy „érdekes” kéréssel.
Szerető feleségként Alina ápolta beteg férjét, míg meg nem hallotta egy beszélgetését az anyjával.
— Állj, állj csak! — szakítottam félbe. — Hogy érted, pár napja hívott téged? Hiszen ő már hónapokkal ezelőtt meghalt!
Két napig ült Polinka a fűtetlen házban. Meleg nem volt, de ő tudta: ez az ő háza, az ő menedéke.
Ahol születtél, ott leszel hasznos.
— Anya, fontos férfibeszélgetésünk van — jelentette ki komolyan Aljosa, és égszínkék, az égnél is kékebb szemeivel szúrósan nézett anyjára.
– Mi a családdal úgy gondoltuk, hogy ez az autó túl drága neked! Add oda apának, és vegyél magadnak valami egyszerűbbet! – jelentette ki a férjem, anélkül hogy megkérdezte volna a véleményemet.
Hazatértem, és rajtakaptam az anyósomat, amint az ékszereimet próbálgatta. Miután meghallottam a tervét a vagyonommal kapcsolatban, felhívtam az ügyvédet.
— Add az intézetbe a gyereket, ha már nem az én fiamtól van! — mondta mosolyogva az anyós.