Az üzleti utam péntekig tartott volna, de mivel hamarabb végeztem, úgy döntöttem, meglepem Dánielt.
Hiányzott, és a gondolat, hogy kettesben töltsünk egy csendes estét, tökéletesnek tűnt.
Nem mondtam neki, hogy hazajövök, csak beültem egy taxiba a reptéren, és alig vártam, hogy lássam az arcán a meglepetést.
De végül én lepődtem meg.
Az egész házban isteni illatok terjengtek.
Fokhagyma, rozmaring, valami gazdag és étvágygerjesztő illat.
Dániel ritkán főzött, kivéve, ha valami különleges alkalom volt, és a gyomrom megkordult az illatoktól.
Mosolyogva léptem be a házba, arra számítva, hogy az asztalt teríti kettőnknek.
De ehelyett nevetést hallottam.
Női nevetést.
A szívem hevesen kezdett verni, miközben a nappali felé indultam.
Ott, az asztalnál, Dániel állt – éppen bort töltött egy nőnek, akit még soha életemben nem láttam.
Gyönyörű volt.
Hosszú, sötét haj, tökéletesen ápolt körmök, egy ruha, mintha egy elegáns étteremből lépett volna ki.
Dániel háttal állt nekem, de a nő észrevett elsőként.
A szemei elkerekedtek.
— Ööö… Dániel? – szólalt meg bizonytalanul.
Ő megfordult, még mindig a borosüveget tartva.
Az arca elsápadt.
— Sienna?! Mit keresel itt?
Összefontam a karjaimat, próbálva megőrizni a nyugalmamat.
— Itt élek.
A jobb kérdés az, hogy te mit csinálsz itt? És ki ő?
A nő zavartan fészkelődött, majd letette a poharát az asztalra.
— Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek.
— Igen, jobb lesz, ha mész – vágtam rá élesen, rá se nézve.
Minden figyelmem Dánielre összpontosult.
Ő végigsimított a haján.
— Sienna, kérlek, hadd magyarázzam meg.
— Ó, alig várom, hogy halljam – vágtam vissza gúnyosan.
— Rajta, mesélj.
Habozott.
— Ez nem az, aminek látszik.
Keserű nevetés tört fel belőlem.
— Tényleg? Mert pontosan úgy néz ki, mintha egy romantikus vacsorát rendeztél volna egy másik nőnek.
Sóhajtott.
— Ő egy kolléganőm. Meghívtam, hogy megbeszéljük a munkát.
Végignéztem az asztalon – tele gyertyákkal, egy palack borral, egy ínycsiklandó étellel, amit nekem sosem főzött meg.
— Munka, ugye? Érdekes. Nem emlékszem, hogy a gyertyák és a filé mignon a szokásos munkahelyi találkozóid részei lettek volna.
Az állkapcsa megfeszült.
— Ennek semmi jelentősége, esküszöm.
Sokáig néztem rá.
Aztán fogtam a borosüveget, és anélkül, hogy egy pillanatra is elfordítottam volna a tekintetem, kiöntöttem a bort arra a tésztára, amit olyan gondosan elkészített.
— Sienna! – kiáltott fel.
Óvatosan visszatettem az üveget az asztalra.
— Hoppá. Úgy tűnik, a vacsora tönkrement.
Ahogy a bizalmam is.
Az úgynevezett kolléganője már felkapta a táskáját, és sietve elindult kifelé.
Remek.
Dániel tett felém egy lépést, de felemeltem a kezem.
— Ne.
Elég időd volt arra, hogy őszinte legyél velem, de te a hazugságot választottad.
Jó étvágyat, Dániel.
Hirtelen teljesen elment az étvágyam.
Fogtam a bőröndömet, kiléptem az ajtón, és egyenesen egy hotelbe mentem.
Mert ha azt hitte, hogy ezt csak úgy elnézem neki, akkor nagyot tévedett.
