– Vika, anya már régóta hív a nyaralóba, talán menjünk vasárnap? – kérdezte Anatolij a feleségét.
– Menjünk. Szellőzünk egyet, kimegyünk a folyóhoz, legalább egy napra „képet váltunk” – válaszolta.
Nyolckor tervezték az indulást, de csak tízkor sikerült összekészülniük. Mire odaértek, már fél tizenkettő volt.
– Na, ti aztán alszotok – mondta Anatolij apja, miközben kinyitotta nekik a kaput. – Azt hittük, már nem is jöttök.
– Apa, hát hétvége van. Minek kapkodni? Holnap megint a fülledt irodába. Legalább vasárnap egy kicsit lazíthatunk, és nem kell sietni sehova.
– Rendben, menj, köszönj anyádnak, aztán segíts egy kicsit a műhelyben.
Valentyina Ivanovna – Anatolij anyja – ekkor a konyhában volt, ebédet készített.
– Segíthetek valamiben? – kérdezte Viktória.
– Készíts salátát – a zöldségek a tálban vannak, már mind meg vannak mosva – felelte az anyós.
Vika engedelmesen fogta a kést és a vágódeszkát, és elkezdte felvágni a zöldségeket.
– Valentyina Ivanovna, mivel öntsük le? – kérdezte, amikor elkészült.
– Olajjal – válaszolta. – Add csak ide, majd én. Te pedig vedd ki a szekrényből a tányérokat, és vidd ki a verandára – most ott ebédelünk.
Vika letörölte az asztalt, kitette az edényeket. Közben a férfiak is kijöttek a verandára. A család leült ebédelni.
– Tolja, azt terveztük, hogy kimegyünk a folyóhoz – emlékeztette a férjét Vika.
– Kimegyünk. Apával még maradt egy órányi munkánk, legfeljebb másfél. Befejezzük, és megyünk. Várj egy kicsit – válaszolta.
Ha várni kell, hát vár. Vika segített az anyósának leszedni az asztalt, elmosta az edényeket, amíg az valamit csinált az üvegházban.
Aztán gondolt egyet, fogott egy ötliteres zománcos lábast, és kiment a kertbe. A verandán összefutott Valentyina Ivanovnával. Megmutatta neki a lábast:
– Bogyókat szeretnék szedni.
Az bólintott, és szó nélkül bement a házba.
A feketeribizli bokron a bogyók nagyok és illatosak voltak. Vika elég gyorsan teleszedte a lábast. Bement a konyhába, és megkérdezte:
– Valentyina Ivanovna, hová tegyem a bogyókat?
– A hűtőbe, az alsó polcra, ott van hely – válaszolta az anyós.
– Vika, már végeztünk! – hallatszott kintről a férje hangja. – Gyere, öltözz át, megyünk fürdeni.
A folyónál több mint két órát töltöttek. A homokos part finom, meleg homokkal volt borítva, és a szállodai strandok homokjával ellentétben tiszta volt.
A víz a folyóban átlátszó, a közepe felé, ahol a fenékből hideg források törnek fel, hűvös. Mi kell még egy forró napon?
Hat óra felé tértek vissza a nyaralóba, és azonnal készülődni kezdtek haza. Vika át akarta önteni a feketeribizlit egy zacskóba, benézett a hűtőbe, de a lábas nem volt ott.
– Valentyina Ivanovna, hová tette a bogyókat? – kérdezte.
– Kompótot főztem belőlük, amíg ti a folyónál hűsöltetek – válaszolta az anyós, és néhány kétliteres, fejjel lefelé álló üvegre mutatott a konyhaasztalon.
Az anyós kompótjait Vika jól ismerte – annyi cukor volt bennük, hogy még a fül is összeragadt volna tőlük, nemhogy a test többi nyílása.
Vika inkább lefagyasztotta a bogyókat, és télen kásához vagy túróhoz adta.
– Miért kell cukorral elrontani a bogyókat? – kérdezte. – Jobb csak lefagyasztani: nem kell pénzt költeni cukorra, és hasznosabb is.
– Te csak ne számold az én pénzemet! Nálunk otthon mindig lekvárt meg kompótot főztek télire. Ezek a ti új divatos receptjeitek csak most jelentek meg. De majd én eldöntöm, mit csinálok a saját bogyóimmal – válaszolta Valentyina Ivanovna.
– Elnézést. Persze, igaza van – mondta Vika, és kiment az autóhoz, ahol már várta a férje.
Útközben megkérte a férjét, hogy álljon meg az egyik faluban egy ház előtt, amelynek kapujával szemben egy sámlin egy háromliteres üveg feketeribizli állt.
Amikor az autó megállt a ház előtt, a háziasszony kijött a kapun. Anatolij az autóban maradt, amíg a nők beszélgettek.
Aztán a háziasszony bement az udvarba, és pár perc múlva visszatért: a kezében egy zacskó uborka, egy csokor zöldfűszer és egy eldobható doboz tejföl volt.
Vika fizetett, és visszaült az autóba:
– Menjünk – mondta a férjének.
– Minek vetted meg mindezt? – csodálkozott. – Nem kérhetted volna anyámtól?
– Feketeribizlit akartam vinni, hogy lefagyasszam. Még egy egész lábassal szedtem, de Valentyina Ivanovna nem adta – kompótot főzött belőle. És még azt is hozzátette, hogy ő maga tudja, mit csináljon a saját kertje bogyóival – magyarázta Vika.
– Nahát! Ma este felhívom – mondta Anatolij.
– Ne kell. Felhívod, elszomorodik, megsértődik. Még fel is mehet a vérnyomása. Minek veszekedni egy üveg bogyó és egy csokor zöldfűszer miatt?
– Nem adta, hát nem adta. Majd egyszerűen nem kérek többet. Mit, nem tudunk magunknak ribizlit meg kaprot venni? Nyugodj meg.
– De akkor is kellemetlen – mondta a férj.
– Én is megsértődtem először, aztán belegondoltam: hiszen igaza van. Ez az ő kertje – ő gondozta, ez az ő ribizlije.
– Ha akarja, ideadja nekem, ha nem akarja, főzi a maga kompótjait. Úgyhogy nem kezdtem követelőzni, egyszerűen bocsánatot kértem.
Legközelebb Vika és Anatolij két hét múlva mentek ki a nyaralóba – az apa megkérte a fiát, hogy segítsen megjavítani a kerítést.
Vika vitt magával kötést, és miután segített az anyósának elkészíteni az ebédet, majd elmosta az edényeket, letelepedett a lugasban a fonalgombolyagokkal és a horgolótűvel.
Üldögélt egy darabig, aztán szólt a férjének, hogy lemegy a folyóhoz, és ott vár rá. Anatolij körülbelül negyven perc múlva érkezett. Fürödtek, napoztak, majd készülődni kezdtek haza.
A férfi még maradt egy kicsit az apjával beszélgetni, és amikor kijött, látta, hogy Vika és az anyja nyaralós szomszédja, Alevtyina, a nyitott csomagtartó mellett állnak.
Amikor elindultak, Anatolij megkérdezte Vikát, miről beszélgettek Alevtyinával.
– Semmiről különösebben. Vettem tőle egy kis bogyót meg zöldfűszert – válaszolta Vika.
Este azonban botrány várta Anatolijt. Az anyja telefonált:
– A feleséged megszégyenített az egész faluban! Jött Galja Fedorova, és elmesélte, hogy a szomszédom, Alevtyina dicsekszik: ma majdnem kétezerért adott el ribizlit, egrest, uborkát, cukkinit és zöldfűszert!
– És tudod, ki vette meg mindezt? A te feleséged! El tudod képzelni, mit beszélnek most rólam az emberek? A fiam a menyével vendégségbe jön, én meg sajnáltam nekik egy csokor kaprot a kertből? A szomszédoktól vásárolnak!
– Anya, várj. De hát te tényleg nem adtál Viktóriának bogyókat! Leszedte a ribizlit, te meg kompótot főztél belőle. Ráadásul még azt is mondtad, hogy majd te eldöntöd, mit csinálsz a saját bogyóiddal!
– Volt ilyen? És különben is, a nyáron többször is voltunk a nyaralóban, de te egyszer sem ajánlottad fel nekünk azt a bizonyos csokor kaprot!
– És miért nem kértétek? Ha bogyó kell – kérjetek, ha kapor kell – azt is megkérdezhettétek volna.
– Anya, őszintén szólva nem értem az álláspontodat, és nem is akarom kibogozni! Nekem egyszerűbb kifizetni Alevtyinának azt a csokor kaprot, és nem idegeskedni!
– Hát ne is idegeskedj! A te Vikádat pedig többé nem akarom látni nálam – sem itthon, sem a nyaralóban! Még az orrát se dugja ide, és ha veled jön, a küszöbön sem engedem be!
Azóta Anatolij egyedül járt ki a nyaralóba, és csak akkor, amikor az apja felhívta, és megkérte valamire.
Vika otthon maradt. Ráadásul szinte rögtön a botrány után kiderült, hogy babát vár, és nyugalomra, csendre vágyott.
Április végén Vika kislánynak adott életet. A nagyapa egy héttel azután jött megnézni az unokáját, hogy Vikát és Varvarát kiengedték a kórházból. Valentyina Ivanovna viszont nem jelent meg.
A következő nyár is nagyon forró volt, ezért Anatolij bérelt a családnak egy nyaralót ugyanabban a faluban, csak egy párhuzamos utcában, közelebb a folyóhoz.
Valentyina Ivanovna, amikor elment a házuk előtt, gyakran látta az udvaron a babakocsit, de egyszer sem ment oda a kapuhoz.
– Vika, nem lehetne már abbahagyni, hogy anyámmal hátat fordítotok egymásnak? – kérdezte Anatolij.
– Mi közöm ehhez, Tolja? Én nem kergettem el anyádat, rossz szót sem szóltam hozzá. Látni akarja Varyát? Kérje meg. Én nem tagadom meg.
Valentyina Ivanovna először azon a napon látta Varyát, amikor az unokája betöltötte az egy évet.
És mi okozott ilyen hosszú viszályt? Mindössze egy ötliteres lábas feketeribizli!
Szerintetek ez normális? Ti hogyan cselekedtetek volna ebben a helyzetben? Írjátok meg a véleményeteket kommentben, és nyomjatok egy lájkot!
