– Na, mesélj, mit csináltál a nagyinál? – kezdte faggatni a fiát Alla, miközben éppen a fiú ruháit pakolta ki a táskából.
„Nézd csak, ez valami új póló, ilyene még nem is volt Olekszijnek…” – gondolta az asszony.
– Ezt Ludmila néni adta nekem! – örvendezett Olekszij. – Játszottam az ő Irinkájával, és ő összekoszolta a pólómat. Ludmila néni vett nekem egy újat! Együtt mentünk a folyóhoz – apa, Ludmila néni meg mi Irinkával!
Alla szinte leült a meglepetéstől.
– Na, mesélj, mit csináltál a nagyinál? Segítettél neki? – kérdezte Alla, amikor visszatértek a faluból.
A nyár utolsó hónapját a nyolcéves Olekszij Alla anyósánál, Okszana Ihorivna-nál töltötte.
Alla férje, Viktor, szintén egész hónapban az anyjánál volt. Alla akkor azt mondta az anyósának, hogy nem esett egybe a szabadságuk, őt nem engedték el a munkából.
Eleinte Okszana Ihorivna mintha elhitte volna, bár sokáig morgott, hogy Alla hiába robotol ennyit a munkahelyén, inkább a családjával kellene foglalkoznia, és egyáltalán minek ment férjhez.
Amikor Alla korábban lefeküdt aludni, hogy hajnalban hazautazzon, meghallotta, ahogy Okszana Ihorivna a fiának mondja:
– Látod, Viktor, nem jó nőt választottál! Micsoda királynő, neki dolgozni kell, nehogy bepiszkolja a kezét! Hát ez így van rendjén? A férjére és az anyjára hagyja a fiát, ő meg egyedül pihen a lakásban?!
Mondtam én neked, hogy Ludmilát kellett volna elvenned. Ő a miénk, értelmes, nem úgy, mint ez az Alla. Ráadásul még az ő lakásába költöztél – persze, hogy ő fog parancsolni!
Viktor próbált válaszolni, hogy majd ők ketten megoldják, de Alla már nem akarta hallgatni, és a fejére húzta a takarót.
Úgy tűnik, ő tévedett – neki Viktor megbízhatónak és szeretőnek tűnt.
De a szabadság előtt összevesztek, és úgy döntöttek, külön élnek egy ideig.
Biztos az anyós örülni fog, ha rájön, hogy már a válás szélén állnak…
…– Olekszij, mesélj már, mit csináltál a faluban a nagyinál? Mentetek a folyóhoz? Olvastál is valamit? – kérdezgette Alla, miközben kipakolta a fia ruháit.
„Nézd csak, ez valami új póló…” – gondolta újra.
– Ezt Ludmila néni adta! – örült a fiú, amikor meglátta anyja kezében az autós pólót. – Játszottam Irinkával, és véletlenül összekoszolta a pólómat. Ludmila néni meg vett nekem egy újat! Szép, ugye, anya? Együtt mentünk fürödni a folyóhoz – apa, Ludmila néni meg mi Irinkával. Olyan jó volt! Kár, hogy te nem voltál velünk!
Alla szinte összeesett a hallottaktól. Meg volt sértődve – azt hitte, Viktor majd nélküle él egy ideig, aztán visszatér és bocsánatot kér…
Erre ő Ludmilával jár a folyóhoz!
– Igen, anya, és még fát is vágtam! Apa vett nekem egy kis baltát, és megmutatta, hogyan kell hasábot aprítani! – mesélte lelkesen Olekszij. – Meg az ágyásokat is locsoltam, a nagyi megdicsért. Ügyes vagyok, ugye?
– Apa vett… baltát? – Alla egy pillanatra megdermedt. – Nem jutott eszébe, hogy még kicsi vagy?! Na, ez már tényleg túlzás!
Alla ránézett a fiára, majd hirtelen megkérdezte:
– Kisfiam, apa esténként mindig otthon volt? Nem jött hozzá valaki?
Olekszij nevetni kezdett:
– Anya, pont úgy kérdezel, mint Okszana nagyi! Ő is titokban kérdezgetett, hogy nem láttam-e, nem jött-e hozzád valaki… – majd lehalkította a hangját és csodálkozva kérdezte:
– Anya, az mit jelent, hogy „jött valaki”? A nagyi valami rossz emberről beszélt, de hogyan jöhetne ide?
– Elég, menj fogat mosni és aludni. Nem jött senki. Majd később elmagyarázom, ha nagyobb leszel – mondta szigorúan Alla, megbánva, hogy ilyen buta kérdést tett fel a nyolcéves fiának.
– Na persze, mindig ez van! Ha valami érdekes, akkor majd később! – morogta a fiú, leszállt a székről, és elment fogat mosni.
Olekszij gyorsan elaludt. Alla viszont sokáig ült az ágya mellett, és hirtelen nagyon szomorú lett.
Amíg a fiú az apjával volt a nagyinál, nem érezte… de most hirtelen rádöbbent – ez lesz ezután mindig.
Viktor ott, ők meg itt ketten. Viktor majd elviszi a fiát a szünetekben vagy hétvégéken, és Olekszij utána elmeséli, mit csináltak. Milyen egyszerű…
Egy dolog megsértődni és elküldeni a férjet, hogy külön éljenek egy ideig – és egészen más dolog egyedül élni a fiával egy ostoba félreértés miatt.
És Viktor természete olyan… azok után, amiket Alla a fejéhez vágott, aligha ő fog először kibékülni…
…Reggel Alla és Olekszij elhatározták, hogy elmennek vásárolni – az iskolára új hátizsákot kell venni, a cipők mind kicsik lettek, Olekszij sokat nőtt a nyáron.
Az ablakon kívül, mintha csak direkt, esni kezdett az eső! Kénytelenek lesznek később elindulni…
– Olekszij, apa egyáltalán kérdezett rólam? Hiszen veled telefonon beszéltünk, ő meg mindig elfoglalt volt – próbált puhatolózni Alla.
– Persze, anya – mosolygott a fiú. – Apa aggódott, hogy este későn egyedül jössz haza a munkából, de én megnyugtattam. Mondtam, hogy Miklós bácsi hazavisz a munkából, emlékszel, amikor apa a nagyinál volt, ő vitt haza téged?
– Olekszij, az csak egyszer volt! És hogy emlékszel te erre?! – szomorodott el még jobban Alla.
– Anya, ne aggódj, apa rögtön megnyugodott, még azt is mondta:
– Miklós bácsi visz haza? Akkor én teljesen nyugodt vagyok a mi anyukánk miatt!
És nagyon vidáman nevetett!
Ekkor hirtelen megszólalt a fiú telefonja, Olekszij ránézett a kijelzőre.
– Jaj, ez apa! Apa, mi anyával omlettet eszünk, te hol vagy? A ház közelében? Akkor gyere fel hozzánk gyorsan!
– Mit csinálsz, Olekszij?! Meghívtad?! – Alla hirtelen izgatott lett, maga sem értette, miért.
Berohant a fürdőszobába, át akart öltözni, de rájött, hogy nem lesz ideje, ezért gyorsan megigazította a haját, és egy kicsit kifestette az ajkát.
Közben magában azt gondolta:
– És minek csinálom ezt az egészet?
Viktor belépett – nagy volt és valahogy esetlen.
– Csak erre jártam dolgom miatt. Egyébként anya őszirózsákat és kardvirágokat szedett, gondoltam, talán kellene Olekszijnek egy csokor az iskolába. Meg hát esik az eső, arra gondoltam, talán el kellene menni veletek a boltba…
Alla hallgatott, pedig legszívesebben odalépett volna hozzá és hozzábújt volna.
Minden sértődés elszállt, mintha soha nem is lett volna – már azt sem értette, min veszekedtek akkor…
– Apa, kérsz omlettet? Anyával nem tudtuk megenni az egészet, tegyek neked? – szólt közbe Olekszij.
…Amikor néhány hónappal később anya és apa elmondták Olekszijnek, hogy kistestvére lesz, a fiú felragyogott, majd így szólt:
– Na látjátok, én már kitaláltam, kiről beszélt mindenki! Megjelent a kistestvérem, a hasadban jelent meg! Te meg, anya, azt mondtad, úgysem fogom megérteni! Biztos a nagyi, Okszana is róla kérdezgetett!
…Okszana Ihorivnával Alla kapcsolata rendeződött, az anyóstól kapott virágok meghatották – vagyis csak megszokásból morgott a fiára, valójában nem akarta, hogy összevesszenek.
És Okszana Ihorivna idővel még meg is szerette a menyét.
Nem minden városi „királynő” megy férjhez egy egyszerű falusi fiúhoz, szül neki gyerekeket, és még igyekszik is eltartani a családot!
Ez bizony szerelem közöttük, és a szerelemmel szemben nincs más érték – bűn ellene menni, helytelen.
