A férfi a folyóban állt, és a horgászbotját figyelte, várva, mikor akad horogra egy hal. Egyszer csak odament hozzá egy medvebocs, aki egyértelműen jelezte, hogy szívesen elfogadna egy kis ízelítőt a fogásból. A férfi adott is neki egy halat, de a bocs nem evett belőle – fogta, és bevitte az erdőbe, az anyjának.
Az eset Szibériában történt. Egy helyi lakos ment ki a folyóhoz horgászni. Jól haraptak a halak, és néhány óra alatt sikerült fognia pár pisztrángot és egy pénzes pért. Ismét kilépett a sekély vízbe, és bedobta a botot. Annyira belefeledkezett a horgászatba, hogy csak később vette észre: egy medvebocs álldogál mellette. A kicsi olyan csodálattal nézte a halat, hogy a férfi úgy döntött, megkínálja egyel. Letett egy pénzes pért a fűre a bocs elé, de meglepetésére az állat nem evett belőle – óvatosan a szájába vette, és eltűnt vele az erdőben.
A medvebocs még háromszor jött vissza a partra, és minden alkalommal kért halat a férfitól – de soha nem evett ott helyben, hanem mindig bevitte az erdőbe. A férfit egyre jobban érdekelte, vajon hová viszi a kis állat a halakat, így egyszer úgy döntött, követi őt. Nem messze a parttól egy tisztásra bukkant, ahol egy medveanyát pillantott meg. A bocs anyja szemmel láthatóan kimerült volt, és nem volt ereje felállni.
A medveanya észrevette a férfit, de nyugodtan fogadta a jelenlétét. A férfi belátta, hogy az a kevés hal, amit eddig a bocs vitt neki, nem lesz elég az anyamedvének, ezért az egész fogását ott hagyta a tisztáson.
Másnapra a bocs és az anyja már nem voltak ott. Miután ettek és kipihenték magukat, továbbálltak az erdőben.
