4 zseniális zsidó közmondás, amelyek úgy rántanak ki a depresszióból, mint a grabancodnál fogva
Néha úgy tűnik, hogy minden körülöttünk összeomlik. A nap egy összetört csészével indul, folytatódik egy hívással a rendelőből, és végződik egy üres pénztárcával. És csak egy gondolat zakatol a fejünkben: „Miért történik minden egyszerre?”
Aztán hirtelen – egy mondat. Találó, ősi, mintha az idők kezdete óta velünk lenne. Hallottad egy filmben, mondta egy zsidó szomszéd, vagy elolvastad egy papírfecnin. És mintha felbukkannál a víz alól. Mert a bölcs szavak nem csupán szavak. Ezek horgonyok. Lépcsők, amelyeken kimászhatunk a lelkünk pincéjéből.
1. „Ha a problémát pénzzel meg lehet oldani – az nem probléma. Az kiadás.”
Hány embert mentett már meg ez a mondás a céltalan hisztériától? Például elromlik az autó. Vagy megérkezik a számla a kezelésről. Összeszorul a szíved: „Már megint?! Meddig még?!” Aztán – bumm. Megérkezik a felismerés: ha megoldható, még ha pénzbe is kerül, akkor mégiscsak megoldható. Van, akinek ilyen pénze sincs – na az az igazi baj.
Egyszer egy gyógyszertári sorban egy nő mesélte, hogy a fia elvesztette a munkáját, és neki 12 ezres injekciókat kell beadnia magának. Senki nem segít. Nem panaszkodott – csak mesélt, nyugodtan, mintha az időjárásról beszélne. Mellette egy másik nő – Moncler kabátban – felháborodva panaszkodott, hogy megint drágult a benzin. Hát tessék, kié is a probléma valójában?
2. „Ne légy kíváncsi arra, ami nélkül is megvagy. Ne feledd: többet tudsz, mint amennyit képes vagy megérteni.”
Ez olyan, mintha azokhoz szólna, akik órákon át nézik az aggasztó híreket. Görgetik a tragédiákkal teli hírfolyamokat, és közben egyre jobban eluralkodik rajtuk a félelem. Hogy holnap háború lesz. Hogy elviszik a gyerekeket. Hogy minden véget ér.
Mi értelme van tudni azt, amit úgysem tudunk kivédeni? Minek előre aggódni? A zsidó közmondások mintha azt suttognák: „Élj a mának. Ne nyisd ki azokat az ajtókat, amelyek mögött csak sötétség és zaj van.”
Valóban: minél több információnk van, annál kevesebb a nyugtunk. A világ, amelyben élünk, nem köteles minket szórakoztatni vagy megnyugtatni. Nekünk kell eldönteni, kit és mit engedünk be az elménkbe.
3. „Ha az élet nem változik jobbra – várj. Mert rosszabbra fog.”
Kissé kegyetlenül hangzik, de valójában – ez egy oltás a panaszkodás ellen. Az ellen, hogy „minden rossz”, hogy „semmi sem okoz örömet”. Ez olyan, mint egy koppintás a homlokra: biztos, hogy olyan rossz neked? Gondold csak át, mi mindened van – most, ebben a pillanatban.
Nem vagy kórházban, nem vagy karanténban, nem vagy egyedül. Nem éhezel, van takaród, teád, kedvenc bögréd. Másnak ezek sincsenek. A bajt jó időben felismerni, de nem szabad a semmiből bajt teremteni.
4. „Nem baj, ha kinevetnek. Sokkal rosszabb, ha megsiratnak.”
A nevetés – néha maga az üdvösség. Még ha elsőre gúnyosnak is tűnik. Volt már úgy, hogy valaki mondott valami bántót, de mosollyal. És a sértés elpárolgott, mielőtt mélyre hatolt volna. De ha valaki részvéttel néz rád – az már a reménytelenség. Senki nem akarja, hogy sajnálják. Részvét – igen. De a sajnálat olyan árnyék, amitől nem könnyű megszabadulni.
Az izraeli írónő, Ora Ahias mondta: „Lezuhanhatunk. A lényeg, hogy ne rendezkedjünk be ott lent.”
Amikor különösen rossz a hangulatunk, néha elég csak egy vicc. Természetesen zsidó vicc. Ezek nemcsak megnevettetnek – hanem gyógyítanak.
– Szárocskám, miért vagy ilyen szomorú?
– Hát depressziós vagyok…
– Menj, egyél valamit, aztán majd meglátjuk – lehet, hogy csak éhes vagy!
Ebben rejlik a lényeg. Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani, túlagyalni, diagnózist keresni, amikor valójában sokszor minden sokkal egyszerűbb. Egy kis étel, egy kis melegség, alvás, egy kedves szó – és már nem is depresszió az, csak fáradtság.
A buddhisták szerint a káosz – olyan rend, amit még nem értünk. A zsidó bölcsesség pedig erre tanít: ne siess a következtetésekkel. Ne tegyél pontot oda, ahová az élet csak vesszőt tett.
Legyenek ezek a mondatok mentőövek. Ne azért, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk beléjük, hanem hogy emlékeztessenek: minden elmúlik. Minden gyógyítható. Minden változik. És a legtöbbször – jobbá. De csak akkor, ha nem ragadunk bele a búskomorságba.
Egy idézet, amit érdemes felírni valahová:
„Ha a szakadék szélén állsz – lépj hátra. Vagy tárd ki a szárnyaidat.” – izraeli közmondás
Mit gondoltok erről? Írjátok meg kommentben!
