A repülőn egy lány a haját rám terítette, elzárva ezzel a kilátásomat a képernyőre: kénytelen voltam leckét adni ennek a pimasz Rapunzelnak 😲😱

Több napos kimerítő munka után végre beszálltam a repülőbe. Ez a járat volt a megmentésem — egy lehetőség, hogy néhány órára kiszakadjak a végtelen határidők rohanásából, kikapcsoljam az agyam, megnézzek egy filmet, és egy kicsit pihenjek.

Csak a csendről és a nyugalomról álmodtam.

De amint a repülő megkezdte a gurulást, az álmaimat durván megszakították. Előttem ült egy fiatal lány — húsz év körüli. Amint leült, hosszú, dús haját rám terítette, szinte teljesen eltakarta a táblagépem képernyőjét.

Nem akartam konfliktust. Udvariasan megkértem, hogy vegye le a haját — bocsánatot kért és elhúzta. De tíz perc múlva a haja ismét az én ülésmen volt.

Újra odahajoltam, és megismételtem a kérésemet. A lány meg sem fordult — úgy tett, mintha nem hallaná.

És ekkor, a düh helyett, valami kattant bennem. Úgy döntöttem, hogy ez a repülőgép hercegnője megérdemel egy kis, de emlékezetes leckét. És ezt kellett tennem. Most elmesélem, és várom a véleményeteket, hogy jól cselekedtem-e.

Lassan elővettem a táskámból három rágógumit, egyesével lassan megrágtam őket. És miközben a kis ablakon néztem kifelé, teljesen nyugodt arccal, észrevétlenül elkezdtem a rágógumikat közvetlenül a hajára ragasztani.

Tincsről tincsre.

Kb. tizenöt perc telt el, mire megfordult, észrevéve, hogy valami nincs rendben.

Megérintette a haját — és dermedten megállt.

— Mi… ez…? — suttogta, miközben próbálta leragasztott rágót leszedni.

Én anélkül, hogy levenném a szemem a képernyőről, nyugodtan válaszoltam:

— Ez a büntetés a nagyképűségedért.

— Maga nem normális!

— És te vagy pimasz. Most két választásod van. Az első: így utazol tovább, aztán majd levágatod a hajad felét. A második: rögtön segíthetek neked ollóval. Van a táskámban manikűr olló. Kell?

A lány elsápadt.

Odahajoltam hozzá közelebb, és halk hangon hozzátettem:

— Ha még egyszer megpróbálod a hajadat rám dobni, a következő járaton kopaszon fogsz repülni. Tudok nagyon óvatos lenni, még turbulencia közben is.

A repülés végéig mozdulatlanul ült, mint egy szobor. A haja tökéletesen feszes kontyba volt fogva, én pedig végre ellazultam, elindítottam a filmet… és megkaptam a megérdemelt nyugalmamat.