– Ennyi, Nasztya, köztünk mindennek vége! Igazi családot akarok, gyerekeket. Te ezt nem tudod megadni nekem. Sokáig vártam, tűrtem. Nekem fiú kell. Már beadtam a válókeresetet! Három napod van az összepakolásra. Amikor elindulsz, hívj fel. Addig anyámnál lakom. Siess, fel kell készítenem a lakást a gyereknek és az anyjának. Igen! Ne csodálkozz, a leendő feleségem gyermeket vár! Három napod van!
Nasztya hallgatott. Mit is mondhatott volna? Nem sikerült teherbe esnie. Mihajlo öt hosszú évig várt. Ez idő alatt három sikertelen próbálkozás volt. Az orvosok, akiket Nasztya megszámlálhatatlanul felkeresett, mind azt mondták, hogy egészséges. Akkor miért nem sikerült újra és újra? Nasztya mindig helyesen élt. Most azonban rosszul lett a munkahelyén, azonnal mentőt hívtak, de minden olyan gyorsan történt…
…Az ajtó becsapódott Mihajlo mögött, Nasztya pedig erőtlenül leült a kanapéra. Se kedve, se ereje nem volt pakolni. És azt sem tudta, hová menjen a holmijával. Amíg tanult és a házasság előtt a nagynénjénél lakott. A nagynéni már nem élt, a lakását pedig a fia eladta. Visszamenni a faluba, a nagymama házába? Bérelni egy lakást? Mi legyen a munkával? Rengeteg kérdés volt, és mindet gyorsan kellett eldönteni…
…Kora reggel kinyílt az ajtó, és belépett az anyósa.
– Nem alszol? Helyes. Azért jöttem, hogy ellenőrizzem, nehogy olyasmit vigyél el, ami nem a tiéd.
– A fia régi alsónadrágjára biztosan nincs szükségem. Az enyéimet számoljuk meg?
– Nézd csak, micsoda pimasz lettél! Pedig milyen jó voltál: udvarias, csendes. Így fordulnak a dolgok. Én már az első eset után mondtam Misának, hogy te nem tudsz gyereket szülni.
– Azért jött, hogy ezt mondja? Inkább üljön csendben, és figyeljen.
– Hová teszed azt a szervizt?!
– Az az enyém. A nagynénémé volt, emlék tőle.
– Most meg üres lesz nélküle!
– Ez engem nem érdekel. Viszont maguknak unokájuk lesz.
– Csak a sajátodat vidd!
– A laptop az enyém! A kávéfőző és a mikrohullámú sütő is, ajándékba kaptam a kollégáktól. Az autómat még az esküvő előtt vettem. A fiának is van sajátja.
– Mindended megvan, csak gyereket nem tudsz szülni!
– Ez már nem az ön dolga. Velem minden rendben, valószínűleg Isten így akarta.
– Látom, egyáltalán nem bánod! Talán szándékosan csináltad mindezt?
– Badarságokat beszél. Nekem még gondolni is nehéz erre.
Nasztya végignézett a lakáson: a holmijai már nem voltak ott. Fogkefe, kozmetikumok, papucs… Mintha valami fontosat elfelejtett volna. Az anyósa nem hagyta koncentrálni. Ekkor jutott eszébe: hiányzott a régi macskafigurája. Abban volt egy kis titok, amiről senki sem tudott, még a férjének sem mondta el. A macska belsejében egy készlet volt: fülbevaló és gyűrű. Nem voltak különösebben értékesek, de drágák voltak emlékként a nagymamától. Miska mindig kacatnak tartotta. Talán kidobta? Minden felesleges dolgot a balkonra vitt. Nasztya kinyitotta az ajtót…
– Te meg mit keresel ott? Összepakoltál, akkor menj! – hallatszott megint az anyósa hangja.
– Búcsúzol a lakástól? Hát búcsúzz el. Ilyesmi neked már nem jut.
Végre meglett a macska, minden a helyén volt. Most már mehetett.
– Itt vannak a kulcsok, viszontlátásra. Nagyon remélem, hogy többé nem találkozunk.
Nasztya bement az irodába. Még betegszabadságon volt, de szabadságot kért.
– Mindannyian együtt érzünk veled, de hogyan leszünk meg nélküled? Elég lesz három hét? Kérlek, légy mindig elérhető. Nélküled a projektek fele leáll.
– Rendben. Legalább elterelem a gondolataimat. Köszönöm.
– Kell segítség?
– Nem.
– Intézkedem a szabadságpénzről és a prémiumról.
– Köszönöm, ez most nagyon jól jön.
Nasztya nem is keresett lakást. Hazafelé indult, a faluba. Természetesen ott sem várta senki: a nagymama három éve meghalt, az anyját pedig soha nem ismerte. Az anya szülés közben halt meg. És most Nasztya valamiért maga sem tud gyermeket szülni…
Egy óra az úton, és már a ház előtt állt. Az almafa. A tulipánok…
Legutóbb ősszel jártak itt együtt Mihajlóval: saslikot sütöttek, pihentek.
Nasztya autóval hajtott be az udvarra, a garázs kulcsa a házban volt.
Kinyitotta az ajtót és belépett. Csend. Az asztalon piszkos csészék és tányérok. Miért nem sikerült legutóbb mindent elpakolnia?
Nem, ő rendet rakott! Akkor viszont járt itt valaki!
Két bögre, tányérok, kiürült gyümölcslés dobozok, palackok Misának a kedvenc pezsgőjéből. Ez biztosan nem az őszről maradt itt.
Vagyis a házban Mihajlo volt… de kivel?
Mindegy, már nem számít…
A ház kulcsa csak Nasztyánál volt, nyilván a férje csinált egy másolatot. Ideje zárat cserélni.
Új élet, takarítás, aztán egy forró fürdő.
Nasztya elhatározta, hogy lemossa magáról az egész koszt, az egész múltat.
Amikor már indulni készült kifelé, kopogtak az ajtón, majd az ablakon is.
– Ki az?!
– Minden rendben van önnél?!
– Igen… – lepődött meg a nő. – Elnézést.
Nasztya kiment, a ház előtt egy ismeretlen férfi állt.
– Ne haragudjon, valószínűleg megijesztettem. Csak egész nap figyeltem önt, mint a szomszédja.
Láttam, hogy eltűnt egy időre, és füst jött a kályhából. Arra gondoltam, nehogy valami baj történjen…
– Köszönöm, minden rendben van.
– Ön Mihajlo rokona? Nemrég itt volt a feleségével… A húga?
– Nem, a volt felesége vagyok. Illetve majdnem volt, még folyamatban van.
– És a ház az öné?
– Az enyém.
– Én meg az ideiglenes szomszédja vagyok. Családi okok miatt vagyok itt, egy barátom megengedte, hogy itt lakjak. A válás nálam is folyamatban van, holnap már szabad leszek. Elnézést, ha minden rendben van, akkor megyek. Ha segítség kell, szóljon. Igor vagyok.
– Nasztya. Várjon… tudna zárat cserélni?
– Igen. Mondja meg mikor, és megcsinálom.
– Minél hamarabb. Holnap veszek egyet.
– Inkább megnézem és megveszem én. Hátha nem megfelelőt választ, nekem úgyis be kell mennem a városba.
– Rendben.
Eltelt két hét. Még egy hét szabadság volt hátra, aztán eljött az idő, hogy visszatérjen a városba. Nasztya már megszokta ezt az életet, és egyáltalán nem akart lakást keresni. Mihajlo nem hívta, nem írt. Csak egy üzenet érkezett a válás időpontjáról. Ez még jobb is volt így. Nem akarta látni őt.
Szombat volt. Nasztya mindig korán kelt, és azon a napon Igor sétára hívta a tóhoz.
Új kapcsolatot kezdeni nem szerepelt a tervei között, de egy egyszerű séta semmire sem kötelez. Jól érezték magukat, majd visszatértek ebédre. Nasztya háza előtt Mihajlo autója állt. Látszott, hogy épp most érkezett. Kinyílt az autó ajtaja, kiszállt Miska, majd segített kiszállni egy várandós nőnek.
Nasztya és Igor ekkor értek a kapuhoz. Miska próbálta kinyitni a ház ajtaját, de hiába.
– Mi ez?!
– És mi mit csinálunk itt? Miért más házába próbálunk bemenni?
Mihajlo megdermedt a meglepetéstől.
– Ez a mi házunk! – mondta a terhes hölgy.
– Tényleg? És ezt ki mondta, talán Miska? Ez az én házam, kérem, hagyják el a területet.
– Miska, mit beszél ez?! Ki ez?! A volt feleséged?! Tedd ki innen! – sipította a várandós nő.
Nasztya és Igor felnevettek. Mihajlo szó nélkül beültette a kísérőjét az autóba, és elhajtottak.
– Vidám élete lesz vele.
– De legalább szül neki egy gyereket. Nekem nem sikerült. Három kudarc. Sajnálom.
– Mi pedig azért váltunk el, mert a feleségem nem akart gyereket…
Négy év telt el a válás óta. Véletlen találkozás a volt anyóssal egy szupermarketben.
– Nasztya, rád sem lehet ismerni. Már régóta nézlek, figyellek, te vagy-e az. Várandós vagy?
– Igen – simította meg Nasztya a nagy pocakját.
– Miskának viszont minden rosszul alakult. Az unoka gyengén született, valami nem volt rendben a férfi ágon. A felesége elmenekült, ránk hagyta a gyereket. Te meg egyedül vagy, magadnak akarsz szülni?
– Nem, nem vagyok egyedül. Családom van. Menne kell, várnak rám.
– Így hát… bocsáss meg nekem mindenért…
– Sok türelmet kívánok maguknak…
A volt anyós nézte, ahogy Nasztya elmegy. Igor mellett haladt, aki egyik kezével támogatta őt, a másik kezét pedig egy kislány fogta, aki nagyon hasonlított az édesanyjára…
👍 Tegyetek lájkot és írjatok kommentet: ti mit gondoltok erről a történetről?
💬 Barátok, ha szívesen olvasnátok még több történetet tőlünk, hagyjatok kommentet, és ne feledkezzetek meg a lájkokról sem. Ez inspirál minket, hogy tovább írjunk!
