– Na, mi van? Eljátszottad magad? – mondta Tetyana férje, Viktor. – Puff, elúszott a lakás, ki tudja, kinek! Hát ez a vénasszony, milyen ravasz… Elfogadta a segítséget, aztán mégsem neked írta át a lakást.
– Én tiszta szívből segítettem neki – próbált védekezni az asszony. – Szvetlana néni is ugyanilyen gyenge volt. Szomszédi alapon segítettem neki. És miért veszekszel, hiszen nekünk hagyta a garázst…
– És mondd csak, mire nekem az a vasdoboz? Autónk nincs, nyaralónk sincs, hogy befőtteket vagy zöldséget tároljunk benne. Semmink sincs, azon a kétszobás lakáson kívül. Én arra számítottam, hogy a vénasszony ránk hagyja a viskóját, eladjuk, és veszünk egy menő kocsit!
– És minek neked az a „menő kocsi”? Hiszen vezetni sem tudsz – nem bírta tovább Tetyana. – Egyébként is, zárjuk le ezt a témát. Ha belegondolunk, te az életedben semmit nem kerestél meg. Se lakást, se autót, se nyaralót! A szüleimnek köszönhetjük, hogy egyáltalán van hol laknunk! Ja, bocsánat, vettél egy laptopot a családnak – valójában magadnak. Mit ígértél nekem, amikor udvaroltál? Ugyanazt: aranyhegyeket! És mit kaptam tőled? Csak az örök elégedetlenségedet. És Szvetlana nénit hagyd békén, lelkiismeretesen cselekedett. Annak hagyta a lakást, akinek valóban szüksége van rá – mondta dühösen Tetyana.
Viktor zavarba jött…
– Na jó, Tetyankám, igazad van. Garázs, hát garázs. Hiszen azt is el lehet adni, és az árából elutazhatnánk egy üdülőhelyre – kezdett megint ábrándozni.
– Egyelőre semmit sem adunk el – mondta szigorúan Tetyana. – Te meg, nagy üdülő, elfelejtetted, hogy hamarosan meglesznek az eredmények? Már megint csak pislogsz. Hányszor beszéltük ezt meg? Ahhoz, hogy gyermekünk szülessen, ki kell vizsgáltatnunk magunkat. Neked mi a fontosabb: a gyerek vagy az üdülés?..
…Tetyana későn ment férjhez. Harmincöt évesen. Viktor vidékről jött, és vízvezeték-szerelőként dolgozott.
Így ismerkedtek meg: amikor eljött hozzá csapot javítani. Mivel fogta meg őt, azt maga sem tudta. Talán a gondtalanságával és azzal a képességével, hogy tudott élni anélkül, hogy túl messzire tekintett volna előre…
Náluk a családban mindig is szerették a takarékoskodást és a spórolást. Csak ennek köszönhetően tudtak a szülei elköltözni egy kisvárosba, ott házat venni, és nyugodtan élni a tenger mellett.
Egy dolgot azonban nem tudott: hogy Viktor irigynek és számítónak bizonyul majd.
De ahogy a néhai Szvetlana néni mondta: ha ilyen is, de legalább a sajátja. Kidobja őt, aztán üljön egyedül az üres lakásban?
A morgolódásához pedig már hozzászokott. Most már csak egy gyerek hiányzott, és kész…
Egy hónap múlva váratlanul megérkezett Szvetlana néni unokaöccse, Szergej. Tetyana addig csak fényképeken látta őt.
Virágcsokorral és tortával jött. Így akarta megköszönni Tetyanának a gondoskodást és a segítséget, amit a nénjének nyújtott.
– Tudja, édesanyám és Szvetlana néni hosszú évekig nem beszéltek egymással. Apám miatt. Hiszen ő elhagyta a nénit az anyámért.
Igaz, öt évvel a születésem után minket is elhagyott, elvett egy tekintélyes, pénzes hölgyet.
De hát mit is beszéljünk erről most… Már senki sincs… És nem is gondoltam volna, hogy a néni emlékszik rám. És hogy rám hagyja a lakást.
Az én vándoréletemhez – mert vendégmunkás vagyok – különösebben nincs is rá szükségem.
A saját lakásomat az exfeleségemnek és a fiamnak hagytam. De az öregség sem jár már messze – mondta, miközben már a harmadik csésze teát itta.
– Nahát, micsoda mulatság! A férj nincs itthon, a feleség meg szórakoztatja magát – zavarta meg a nyugodt beszélgetést Viktor.
Szergej felállt, és kezet nyújtott neki.
– Örülök a megismerkedésnek! Most már a szomszédjuk vagyok!
Viktor figyelmen kívül hagyta a köszönést.
– Úgy látom, most már őt is te fogod pesztrálni? Ezt nem engedem! – mondta hirtelen.
Szergej és Tetyana nem értették, mi történik.
Tetyana bűnbánóan elmosolyodott.
– Ne haragudjon, Szergej, a férjem miatt. Nem akarta ezt, ugye, Viktor? A férfi csak megköszönni jött, semmi rosszat nem tett önnek. Elnézést…
– Eszem ágában sincs! – válaszolta büszkén Viktor. – Miatta úszott el a lakás az orrunk elől!
És a férfi bement a szobába…
…– Mondd csak, milyen cirkuszt rendeztél itt?! Megint kezded a régit. Hallottad már a közmondást?
„Más kenyerére ne tátogasd a szádat!”?
Ez pont rólad szól! Ha még egyszer ilyet hallok, mehetsz az utcára lakni, értetted? – mondta neki Tetyana, miután kikísérte Szergejt.
– Persze, most már minek is kellek neked, igaz? Amikor feltűnt a láthatáron egy új pasi – gúnyolódott Viktor. – Biztos gazdagabb nálam. Hiszen te is, meg a szüleid is, pénzéhesek vagytok. Fösvények, egy szóval!
Tetyana hirtelen felkapott egy konyharuhát és…
– Teljesen megőrültél, vagy mi?! – ugrott fel Viktor.
Tetyana csak felhorkant.
– Ez a „fösvényekért”, meg azért, hogy semmit sem mondtál el nekem!
Viktor elégedetlenül kérdezte:
– Mit nem mondtam el? Már megint kezdődnek a piszkálódások és szemrehányások?
Tetyana elővette a papírokat.
– Azt nem mondtad el, hogy nem lehetnek gyerekeid. Az orvosok azt mondták, ez akár gyerekkortól is így lehetett…
Viktor forgatta a papírokat a kezében.
– Ugyan már, honnan tudnám én ezt. Ha gyenge is voltam, nem emlékszem rá. Na és akkor mi van? Megleszünk nélkülük is, békében és csendben…
– Akkor meg minek kellesz te nekem?! – robbant fel Tetyana. – Hogy hallgassam a morgolódásodat? Arra ott a tévé is. Hányszor mondtam neked, hogy gyereket akarok?! Te meg bólogattál, és azt mondtad, hogy nélkülük tényleg rossz. Most meg már nem kellenek?! Na akkor tudd meg: nélkülük te felesleges vagy nekem, értetted?!
– Értettem, értettem. Akkor kidobsz, mi? És mindez azután, amit én tettem érted? Felvettelek, feleségül vettelek. Nem engedlek csak úgy el. Vagyonmegosztás lesz, érted? Ez a lakás, a garázs! Készülj fel! – ordította, miközben pakolta a holmiját a táskákba.
– És ezt láttad már?! – Tetyana egy nem túl szép kézmozdulatot mutatott neki. – A lakás a szüleim nevén van. A garázsról meg ajándékozási szerződés van! Ahogy jöttél, üres kézzel, úgy is mész el!
…A válás nehéz volt. Viktor nem tudott megnyugodni, mindenkit zaklatott. De senki sem akarta igazán hallgatni a panaszait, és Tetyana végül szabad nő lett…
…– Anya, apa megjött! – a hároméves kisfiú a nyakába ugrott az apjának.
– Szergej, óvatosan! – nevetett Tetyana.
– Na, szerelmeim, végre áthelyeztek az irodába. Többet nem megyek el tőletek – ölelte át fiát és a feleségét Szergej.
– Igeeen! – kiáltották örömmel. – Akkor most már mindig együtt leszünk!..
…Viktor pedig, kissé imbolyogva a tegnapi alapos ivászat után, reggel a ház udvarát söpörte…
A vízvezeték-szerelői állásából kirúgták, amikor a lakók panaszokat kezdtek tenni a silány munkája miatt.
Örülhetett, hogy nem tették teljesen az utcára, csak áthelyezték udvarosnak…
És mindenért Tetyana volt a hibás. Az új férjével és a fiával él, és semmiben sem szenved hiányt…
– Bezzeg a volt férjének nem segít egy fillérrel sem! – gondolta Viktor. – Hát hiába éltem vele?..
