– Miféle részről beszélsz? Az autót ő kapta végrendelettel, a lakást az apád az idősebb unokára, az ő fiára hagyta, szintén végrendelettel. Miről lehet még szó?
– A nyaralóról, ott rendes ház áll! Lemondott róla.
– Lemondott? Ez valahogy furcsa. Hiszen ő minden fillérért meg tud fulladni!
– Ne beszélj így a bátyámról! Ő úgy véli, ez így lesz helyes. Csak… – Jurij egy percre elhallgatott, Nadja pedig várta a folytatást, figyelmesen ránézve.
– Nos… kártalanítást kér? Pénzt?
– Nem pénzt. Valami mást. El fog jönni, pihenni.
– Az egész családjával!
– Fogadd el, így igazságos lesz.
– Mi majd felújítjuk a házat, ő meg élvezi a javakat!
– Csak hétvégén, és akkor sem mindig.
– Ismerem én a bátyád családját! Te pedig még mindig felhők között jársz.
– Előbb lépjünk örökbe.
– Te lépsz, nekem ehhez semmi közöm.
– Én, de a nyaraló a miénk lesz.
– Nagyon remélem, hogy nem csak szóban adta oda!
…Három hét múlva.
– Tessék! Nézd, minden irat az én nevemre szól. – Jurij a dossziét az asztalra dobta. – Most már kezdhetjük a felújítást.
– Ne siess. A gyerekeknek pénz kell a tanulásra.
– Elég lesz, keresek mellékest, hétvégén pedig ott dolgozunk. Tavasz van! – felelte boldogan Jurij.
– Tavasz…
Az első hétvége megmutatta, mekkora felújításra lesz szükség. Jurij a fürdőházhoz és a kerthez látott. Nadja a házat takarította. A nyaraló kicsi volt ugyan, de sok mindent rá kellett költeni.
A nő számolgatni kezdte, mibe is fog ez kerülni. Listát írt, mit kell megvenni. A bútorok nagyon régiek voltak, hiszen ez nyaraló – ide hordtak mindent, ami otthon már nem kellett, sőt még többet is.
Nadja talált egy csoportot, ahol szinte ingyen adták a bútorokat – egy tábla csokiért vagy jelképes összegért.
A munkából a kinti kiabálás zökkentette ki. Kiderült, megérkezett Jegor, Jurij bátyja. Nem egyedül, egész családjával együtt. Ő, a felesége, két fia a feleségeikkel, és azok gyerekei – két unoka. Összesen nyolcan.
– Ahogy ígértük! – mondta vidáman. – Készen álltok fogadni minket?
– Kezdődik – gondolta Nadja, de válaszolnia illett mást. – Még nem számítottunk rátok. Itt teljes felfordulás van.
– Miért mondasz ilyet, Nádzsa? – szólalt meg Jurij. – Most kipihenjük magunkat. Teríts az asztalra. Mindjárt megsütjük a virsliket, zöldséget szeletelünk. A krumplit parázsba dobjuk.
– Azt hittem, miért vettél annyi virslit? Három csomag két napra nekünk. Érted, hogy a bátyádnak előre szólnia kellett volna. Ez nagyon kevés ekkora társaságnak. Hoztak valamit?
– Lesz minden. Már rendeltem húst a szomszédtól, épp úton van. Addig virsli, aztán saslik. És a saslik mellé… mindenre gondoltam.
A nyaraló rendbetétele félretolódott. A báty családját kellett szórakoztatni. A felnőttek az épp kitakarított földszinti szobában ültek, a gyerekek, öt- és hétéves fiúk, őrült mód futkostak a házban és a kertben.
Nadja zöldséget vágott, a grillen sülő virsliket figyelte, Jurij a szomszédhoz ment húsért és még egy vendéggel tért vissza. A húst is Nadjának kellett felügyelnie. Inkább a húst, mint a vendégeket és a gyerekeket.
– Nincs alvóhely nálatok, kénytelenek leszünk visszamenni a városba. De legközelebb készüljetek.
– Normálisan akarunk pihenni – búcsúzott Jegor. – Két taxira nincs értelme annyit költeni. Legközelebb saját autóval jövünk. És a fürdőt!
– Miért nem jöttek most is a sajátjaikkal? Aludhattak volna az autóban – kérdezte Nadja a férjét.
– Tudták, hogy még semmi sincs készen. Sietnünk kell.
– Hogy képzeled ezt?
– Csináld a fürdőt, ha ez neked ennyire fontos, énnekem elég lesz az egyszerű takarítás is. Értük szabadságot nem fogok kivenni.
– Az emeleti ágyak megvannak, jöjjenek a saját ágyneműjükkel, nekem nincs fölös készletem az egész családjukra. És különben sem tetszik ez az egész. Jó üzlet volt, mi? Most akkor életünk végéig tartozunk nekik?
– Nem minden hétvégén…
– Minden hétvégén! Nem hallottad, mit mondott a bátyád indulás előtt? Egy hét múlva várjunk rájuk!
– Aztán majd megunják.
– Én már meguntam! A fürdőt sem javítottad rendesen meg, csak mulattál, holnap meg fájni fog a fejed. A konyha tele a piszkos edénnyel, a házban rosszabb állapot van, mint takarítás előtt.
– Holnap megbeszéljük és mindent eldöntünk, én lefekszem.
– Persze, és én meg takarítok!
Nadja egész héten gondolkodott.
– Nádzsa, mindent egyszerre kell megvenni. Húst, virslit, zöldséget. Miért zaklatnánk a szomszédot?
– Vedd meg. És a bátyád is hozzon valamit.
– Nadja! Mi tartozunk neki! Ránk hagyta a részét.
– Ő is megkapta a magáét más vagyonnal!
– Arra is végrendelet szólt.
– Veled kár beszélni. Vásárolj és induljunk! Gyújthatod is a fürdőt a bátyádnak!
– De te nem veszel semmit. Üres a kártyám. Egy hét a fizetésig.
– Nekem sincs pénzem. Kifizettem a gyerekeink albérletét, és pénzt küldtem nekik élelemre. Ha emlékszel rájuk, ők egy másik városban tanulnak, kollégium nincs, és enniük minden nap kell!
– És akkor mit tegyek?
– Dönts te! A te bátyád.
Jurij hitelkártyát használt.
– Majd te fizeted vissza a tartozást! Ma még megyek, de ezután ne számíts tőlem segítségre. Virágot akartam ültetni, függönyt cserélni a házban. Azt hittem, a nyaraló pihenésre lesz, most már nem is tudom. Mondtad nekik az ágyneműt?
– Mondtam, de nem biztos, hogy Jegor megértette.
– Majd megtudjuk, ha ideérnek.
Saslik, beszélgetés késő éjjelig. Minden úgy, mint múlt héten, mindent a házigazdák fizettek. Sőt, a fürdő – azt Jurij időközben megjavította.
Nadja szobákba küldte a vendégeket. Nem kezdett el takarítani, edényt mosni, elfáradt. Úgy döntött, reggelre hagyja, talán segítenek majd.
A konyha melletti szobába ment, de a saját ágyán Jegor gyerekei és a felesége feküdtek. A gyerekek már aludtak.
– Megmutattam a szobákat az emeleten. Ez a mi hálónk!
– Ott nincs ágyneműd. A gyerekeknek itt jobb. Rég alszanak már.
– Jurko szólt nektek az ágyneműről.
– Ugyan már! Most majd mi hordjunk ágyneműt is két napra? Miért? Mi pihenni jöttünk!
Nadja a fürdőházban találta meg a férjét.
– És most mit csinálunk?
– Nadja, menj, aludj.
– Hová? A helyünket elfoglalták.
– Tudom, azért vagyok itt.
– És én hová? Melléd a padra? Fáradt vagyok. Megpróbálok elaludni az autóban, reggel hazamegyek. Nekem ilyen nyaraló nem kell!
– És a vendégek?
Reggel Nadját felhívta a bátyja.
– Nadja, megtalálták a nagyapa végrendeletét. A házát az unokákra hagyta, vagyis rám és rád. Nekem nagy házam van, nincs rá szükségem, ráadásul messze is élek, te pedig mindig szeretted a virágokat. Úgy döntöttem, a háznak a tiédnek kell lennie.
Nadja felnevetett – a történet megismétlődik, csak most neki jut ház. Érezte, hogy a bátyja egészen más ember, és ez már inkább mulatságos volt.
– Min nevetsz?
– Mit kérsz cserébe?
– Nővérkém, miről beszélsz? Csak úgy odaadom! Eladni a nagyapa házát sajnálnám, de ha te mégis úgy döntesz, az már a te dolgod. Pénzt nem kérek. Segíthetek a felújításban is, ha akarod. Ingyen!
– Köszönöm, bátyám! Csak nálunk most történt egy eset Jurij nyaralójával. Ő kapta örökségbe kicsivel több mint egy hónapja. – Nadja röviden elmesélte.
– Hm… szép kis történet. Rólam ne gondolj így. Én eljárok majd, de nem gyakran. Tudod, milyen az életem – pihenésre ritkán jut időm. Neked sokkal inkább szükséged lesz a házra. Hátha egyszer vidékre költözöl.
– Köszönöm, testvérem!
– Minden papír készen van, találkozzunk… csütörtökön jövök, majd hívlak. Egyébként el is mehetsz oda, kulcs a szomszédnál van.
– Még átgondolom, talán együtt megyünk. Szia, várom a találkozást.
Nadja felvidult. Kilépett az autóból, éjjel még hideg volt – jobb lett volna a fürdőházban maradnia a férjével. A házban mindenki aludt. A fürdőből Jurij jött ki.
– Fáj a hátam a kemény padról.
– Én meg megfagytam.
– Mi történt? Mit mosolyogsz?
– Jó hírek. Gyere, igyunk teát. És nekem ez az egész egyáltalán nem kell. Én ide többet nem jövök. Most azonnal hazamegyek.
– És én mit csináljak? Vendégeink vannak.
– Te maradhatsz.
– Én is mennék, de a nyaraló? Jegorral megállapodtunk.
– Megállapodtatok örökös rabszolgaságra? Pihenni a mi költségünkön? Neked ez kell? Sok pénzed van?
– Már nincs. És nekem sem kell ez a nyaraló.
– Akkor add ajándékba a bátyádnak.
– És mi lesz velünk? A virágaiddal?
– Házunk már szinte van, hála Istennek a te rokonaid nélkül. Ott jártál, tudod – nagyapa Vaszil háza.
– Hogyhogy! A tiéd?
– Az lesz. A bátyám csütörtökön jön az iratok miatt.
– Szép fordulat. A te Sashád nem az én Jegorom.
Jurij felajánlotta Jegornak, hogy adja oda neki a nyaralót, de az visszautasította. Visszautasította – tehát el lehet adni. A nyaraló teljes egészében Jurij tulajdona volt.
A fél nyaralóért cserébe vendégeket fogadni – csak szóbeli egyezség volt. Eladta, a pénz felét Jegornak adta, le akart vonni belőle a vendégeskedésekért, de végül nem aprózta el. Jegor és egész családja megsértődött, az ingyen pihenésnek vége lett. Se saslik, se szauna.
A nagyapa háza szinte semmilyen felújítást nem igényelt. Közelebb volt a városhoz is, mint az a balszerencsés nyaraló. Minden rendezett, gondozott.
Alekszandr – ahogy ígérte – pénzzel segített a javításokban, mert ideje nem volt. Ritkán jön, de mindig hoz ajándékot és segít.
Jegor családja megtudta az új nyaralóról és megjelent.
– Nem hívtuk önöket. A nyaralót ajándékba kínáltuk, önök visszautasították – mondta Nadja. – Pihenjenek máshol. Nekem bőven elég volt az a két alkalom a társaságukban.
Botrány lett, sértődések, családi kötődések felemlegetve – de hiába! Hát lehet ilyen arcátlanul viselkedni? Vannak, akik imádnak ingyen élvezkedni – de nem itt! Nem velük! Nem sikerült…
