Egy afrikai természetvédelmi terület munkatársa, amely elsősorban az orrszarvúk védelmére specializálódott, egy nap rendkívüli helyzettel találkozott. A terület bejárása közben egy zebrakölyköt talált, aki szörnyű állapotban volt – gyenge és szinte teljesen mozdulatlan. Annak ellenére, hogy a rezervátum fő feladata az orrszarvúk megőrzése, a munkatárs nem tudta magára hagyni a bajban lévő állatot.
A kis zebrát sürgősen állatorvosi klinikára szállították, ahol azonnali orvosi ellátásban részesült. Az állatorvosok megállapították, hogy alig egyhetes lehetett. Hogy hogyan maradt egyedül, csak találgatni lehetett – talán egy vihar során veszett el, vagy az anyja kénytelen volt hátrahagyni őt, hogy megmentse saját életét.
A zebrát a Modzsadzsi névre keresztelték, ami azt jelenti: „Az eső királynője”, és hivatalosan is a rezervátum lakója lett. Idővel megerősödött, és elkezdett barátkozni a többi állattal.
Sikerült barátságot kötnie egy fiatal orrszarvúval is, akit Akwazinak hívtak, és akit szintén anyja nélkül találtak meg a területen. Valószínűleg Akwazi anyja az orvvadászat áldozata lett. Modzsadzsi azonnal magára vállalta a gondviselő szerepét, és nap mint nap a kis orrszarvú mellé feküdt, testével melegítve őt.
Idővel és Modzsadzsi szeretetteljes gondoskodásának köszönhetően Akwazi egyre erősebb lett. Teljes felépülése után áthelyezték a felnőtt orrszarvúk közé. De Modzsadzsi nem maradt sokáig egyedül: nem sokkal később egy újabb árva kis orrszarvú, Daisy érkezett a rezervátumba. Egy bokor alatt találták, sírva.
A tapasztalt Modzsadzsi ismét gondozóvá vált, és Daisy gyorsan javulni kezdett. A zebra és az orrszarvúkölyök elválaszthatatlan barátok lettek, még együtt is aludtak, hogy hideg éjszakákon melegítsék egymást.
A rezervátum munkatársai azt tervezik, hogy a két állatot felnőtt korukban visszaengedik a vadonba. Kicsit szomorúan gondolnak Modzsadzsi elvesztésére, mivel a zebra sokban megkönnyítette az állatorvosok és gondozók munkáját.
