Valentina már a bátyja és a menyasszonya érkezésének legelső napján panaszkodni kezdett.
– A mi Jegorunk egy jóképű férfi, erre fog magának valami rémisztőt! Mondtam is neki, hogy inkább nézze meg azt az orvosis lányt. Megvan benne minden, szép is, és a szakmája is milyen hasznos. Hiszen még nem késő, az esküvő csak holnap lesz.
– Késő! Hagyd békén Jegort! Ez az ő élete.
– Tönkreteszi a saját életét. Az az orvosnő úgy néz rá, úgy néz rá… És ő? Amilyen buta volt gyerekkorában, olyan maradt most is. És ki ez az Olena egyáltalán? Olyan neve van, mint egy mesében. Kár, hogy a testvérem nem Ivánka.
– Ostoba vagy, Valja. A mesében Oljenka a nővérke és Ivánka az öcsike, de ő feleséget hozott haza. Te meg a nővére vagy. Hagyd békén a bátyádat, rendes ember, és jó feleséget hozott. Nem neked kell vele együtt élned – mondta neki a férje, Arkagyij.
– Te meg honnan tudod? Jó feleség! Talán én rossz vagyok neked?
– Ostoba asszony vagy. Amilyen vagy, olyan. Lehet, hogy én is megnézem azt az orvosis lányt?
– Csak merd megpróbálni!
– Ha nem hagyod békén Jegort, megnézem. A szakmája is jó. Majd gyógyít engem öreg koromban – viccelődött Arkagyij.
– Persze nagyon sajnálom, hogy a te butaságod gyógyíthatatlan, de már megszoktam. Majd Oljenka is megszok téged, és elélünk valahogy. Talán még orvosnő sem kell.
– Pfuj, te! Kihez mentem én férjhez!
Valentina még sokáig morgott, már maga sem tudta, kire haragszik jobban.
…Olena és Jegor esküvőjén rengeteg vendég volt. Ha belegondolunk, a rokonság a falu felét kitette, a szomszéd faluban is ugyanennyit, és még ott voltak a barátok is.
Valentina észrevette, milyen szomorú Irina, az az orvosnő. Újra meg újra a vőlegényre pillantott.
„Tönkretette az életét. A sajátját is. Bárcsak eltűnne ez az Olena.” – gondolta Valentina. De Olena nem tűnt el. Vidáman mulatott, és Jegor boldog volt.
– Valjuka, miért vagy ilyen szomorú? A mi esküvőnkre emlékszel? Emlékszel, amikor ellopták a cipődet? Akkor nekem kellett inni a cipődből. A mi menyasszonyunk meg ravasz, lyukas cipőt hozott.
– Az szandál volt.
– Á, szerintem ezek egyszerűen lyukas cipők. Mulassunk! Mit lehet még csinálni? Elrabolni a menyasszonyt? Nem, nem… inkább foglaljuk el a helyüket. Hadd váltsák ki magukat.
– Hagyd abba. Ülj nyugton. Nem a te esküvőd.
– Na jó, akkor legalább táncoljunk. Gyere. Vagy nincs kedved? Ha nem, akkor elmegyek, és felkérem az orvosnőt. Miért ne?
– Csak merd megpróbálni!
Valentina és Arkagyij táncoltak. A férfi tudta, hogyan hasson a feleségére. Valakinek rosszul lett, Irinát viszont sehol sem találták.
A telefonja nem válaszolt. Az illető magához tért, segítettek neki hazajutni. A mulatság folytatódott. Másnap is tovább tartott. Az esküvőt két napig ülték, ahogy az illik.
A fiatal házaspár Jegor édesanyjának házában lakott, aki már nem élt. Valentina, mint idősebb nővér, átjárt ellenőrizni, majd panaszkodott a férjének.
– Hagyd őket békén. Olena nem rosszabb nálad. Rend van a kertben, Jegort rávette, hogy felújítson. Fiatal, de gyorsan beilleszkedett a falusi életbe.
– Miért avatkozol bele az életükbe? Majd megoldják maguk. A te orvosnőd meg elutazik. Nem tudtad? Már akkora a hasa, mint a kertünkben a görögdinnye. Te meg Jegort még hozzá akartad adni.
– És ki az apa? Ki a gyerek apja?
– Kolja letagadta, azt mondta, látta őt Ljósával, Ljosa meg mindent Ványkára fog, Ványka meg Szanykára. Na! Szép orvosnő, mi?
– Jegor meg a közelében sem volt. Hogy is lehetett volna? Én mondom, ne avatkozz bele! Oljenka pitére hívott minket. Elmegyünk?
– Pite? Hát menjünk. Majd nevetünk rajta. Mit tudhat ez a kétbalkezes.
A piték finomak voltak. Valentina még csak nem is számított rá, és észre sem vette, mikor megdicsérte Olenát.
Egy hónap múlva Valentina a városi kórházba került. Arkagyijnak minden nap be kellett járnia hozzá. A két lányuk, a hétéves és a kilencéves, gyakran Olenánál maradt.
Nemcsak a leckével kellett foglalkozni velük, hanem meg is kellett őket nyugtatni. A lányok aggódtak az édesanyjukért.
Egy hónap múlva együtt mentek elé. A lányok örültek az anyjuknak, és versengve meséltek Olenáról. Olenánál nemcsak a pite finom, nála minden finom.
Ráadásul megtanultak vele kekszet sütni, meg pelmenyit gyúrni. És még varrni, kötni is tud. A kislányok megmutatták a zoknikat, amelyeket Olena kötött nekik.
– És ezt is ő kötötte neked. Tényleg nagyon szépek.
– Szépek. És segítettetek neki?
– Anya, még otthon is mindent rendbe tettünk és felmostunk. Olena javasolta, mert neked nehéz lesz a kórház után. Mi mostantól mindig segítünk, már nagyok vagyunk.
Valentina végre megértette, hogy a testvére jó feleséget választott – sőt, nem is jót, hanem a legjobbat. Arkagyij még mindig nevetett Valentinán, felidézte, miket mondott Olenáról, most meg már a legjobb barátnők.
Együtt sütnek pitét, együtt gyúrnak pelmenyit. A családban pedig több lett a kislány. Olena két csodálatos lány édesanyja lett, két év korkülönbséggel. Valentina segített neki, és az unokahúgok sem maradtak ki.
– Rémisztő, sovány és jelentéktelen – emlegette néha mosolyogva Valentina. – Tévedtem. Az orvosnővel kapcsolatban is tévedtem. Olena rendes, és egyáltalán nem moly. Egyszerűen csak a bátyám felesége.
Köszönjük, hogy megnéztétek! Ha tetszett, nyomjatok egy lájkot és iratkozzatok fel! ❤️
