— Anya — mondta Zsenka, kissé idegesen megrántva a vállát. — Hát, az a helyzet… Rimma lakásában teljes körű felújítás kezdődött. Felszedik a padlót, cserélik a vezetékelést, lehetetlen ott élni. Az anyósom lakása pedig szűkös, szóval mi…
— Alekszej, fiam, miről beszélsz most? — Olga hangja gyanúsan egyenletes volt, de belül minden forrt benne. — A „részetek”? A feleséged még júliusban világosan megmondta nekem, hogy nektek a befőttjeimre egyáltalán nincs szükségetek. Hogy ez kizárólag az én vénasszonyos hobbim! És hogy hagyjam abba a telefonálgatást ezzel kapcsolatban.
Egy elvált gazdag férfi épp hazafelé vitte a menyasszonyát, amikor hirtelen egy hajléktalan nőt pillantott meg az út szélén. Jobban szemügyre vette, és megdermedt: a volt felesége volt az. De az igazi sokk csak akkor érte, amikor meglátta a két csecsemőt a karjában…
Rajtakaptam a férjemet a fiatal szeretőjével közvetlenül a repülőn. De ők még nem tudták, hogy a leszállás után nemcsak engem fognak elveszíteni, hanem mindent, amit annyira gondosan titkoltak…
«Nyolc óra óta készítettem ezt a borscsot. Piac, házi tejföl, nulláról sütött fánk. Ő pedig üres kézzel érkezett. Leült, vett egy kanállal… és olyat mondott, hogy majdnem az vasalt ingére borítottam a tányért. Lányok, ezt a történetet sokáig fogjátok emlegetni.»
Ha egy nőnek „valami” a fejébe ötlik, akkor nincs idő a gondolkodásra. — Mindent meg kellett volna neki magyarázni — mondta az anyja. Vaszil nem hitt neki.
1942-ben egyedül szült meg a mezőn. A fia már 80 éven felüli, de még ma is kijár arra a helyre, és virágot visz oda.
1987. LÁGERLAKÓ. Anya mindig is hitt abban, hogy a sorsnak kék szeme és hadnagyi váll-lapja van.
A férjem a hálószobában volt a barátnőmmel. Csendben bezártam az ajtót kulccsal, beengedtem oda a két éhes rottweilerünket, és elmentem.
— Az ünnepség elmarad. Megyünk anyuhoz krumplit szedni — jelentette ki a férj, de a feleségnek más tervei voltak.