Később a bőröndben talált egy levelet Mikolától. Tanya olvasta a sorokat, és nem hitt a szemének.
Tanya kislányt szült. A kicsi nagyon gyenge volt, és nem sokkal később meghalt… Így rendelkezett a sors… A férje, Mikola, miután minderről értesült, egyszer sem ment be a feleségéhez. A hazaengedés napján Tanyát csak egy bőrönd várta a holmijaival, amelyet a férje juttatott el a kórházba. Mikola mindent előrelátóan összepakolt, és futárral küldte el neki. Ő maga még a kórház személyzetének sem mutatkozott… Tanya bármit várt volna, de ekkora árulást nem! Nem volt hová mennie…
Később a bőröndben talált egy levelet Mikolától. Tanya olvasta az írottakat, és nem hitt a szemének:
„Beadom a válókeresetet. Csak a terhességed tartott vissza. Régóta van valaki más az életemben, sokkal jobb nálad. Te pedig még szülni sem tudsz rendesen. Sőt, még örülök is, hogy így alakult!”
Az utolsó szavak mélyen megrázták Tanyát. Sokáig sírt, aztán csak gondolkodott, mit tegyen дальше. És a nő határozottan elhatározta:
– Bármi áron sikeres leszek! A legjobb mindenben! És a legfontosabb – a legjobb anya. Ha a férjemmel nem is sikerült, anyává biztosan válok. Hiszen még csak 24 éves vagyok. Még minden előttem áll!
…Mikolával egy közös barátoknál rendezett bulin ismerkedtek meg. A gyönyörű Tanya azonnal megtetszett Mikolának. Nem érdekelte, gazdag-e vagy szegény, a lényeg az volt, hogy szép legyen, feltűnően szép! Neki mindene megvolt – az édesanyja vállalkozása, egy fodrászszalon-hálózat, amely jó bevételt hozott. Mikola csak a szükséges anyagok szállításával foglalkozott. Minden gyorsan felpörgött. Bemutatkozás a szülőknél, esküvő. A terhesség a közös életük második évében következett be.
Tanyának mondták, hogy Mikola félrelép, de ő nem hitte el. Hiszen olyan jól bánt vele, gyengéd volt, drága ajándékokat adott…
…És íme az eredmény! Ott áll egy bőrönddel a szülészet előtt. Hová menjen? A szüleihez visszatérni egyáltalán nem volt opció – tulajdonképpen elmenekült előlük… Állandó tivornyák, veszekedések… Még az esküvőre sem hívták meg őket. A rokonságból csak a nagynénje volt jelen. De neki a vőlegény már az elején nem tetszett. A nagynéni azonnal világossá tette, hogy a férje elől hozzá ne meneküljön. Ha baj van, nála nincs hely.
Tanya úgy döntött, munkát keres. Ma éjszakára még meg tud aludni – akár a pályaudvaron is. Munkát találni, még kiváló minősítésű diplomával is, amikor sehol sem dolgoztál korábban, rendkívül nehéz. Tanya nagyon szerette az állatorvosi hivatást, ezért ment főiskolára. Később tovább akart tanulni. A tanulás nehéz volt, esténként még dolgozott is.
Eszébe jutottak az állatorvosi rendelők, ahol gyakorlaton volt. Mindegyiket végigjárta, de sehol sem volt szabad állás. Az utolsó rendelő előtt leült egy padra, és sírni kezdett. Ekkor odaszaladt hozzá egy kis kutya, felugrott az ölébe, és gyengéden hozzábújt.
– Micsoda csoda. Kihez tartozol? Nem tudlak magammal vinni, én magam is hajléktalan vagyok.
– Ki az, aki itt hajléktalan? Virág, te miért szöktél el? Gyere csak, pórázra! – Egy idős asszony leült a padra, és ránézett Tanyára.
– Mesélj – mondta. – Láttalak, amikor ennél a hölgynél a frizurát csinálták – tette hozzá, Virágra mutatva.
A nagymama figyelmesen hallgatta, néha bólintott.
– Nem volt szerencséd, kislányom. Állj fel, fogd a bőröndöt, és gyere velem. Olenna Andrijivna vagyok. Minden nagyon egyszerű. És téged hogy hívnak?
– Tanya.
– Gyere, Tetyankám. Biztos éhes vagy?
Olenna Andrijivnának nagy háza volt, szinte ugyanolyan, mint Tanya férjéé. Virág azonnal elfoglalta a helyét, de folyton Tanyát figyelte.
– Megkedvelt téged. Nem mindenkit fogad el így. Holnap megmutatom neked a házat és a kertet. Szükségem van valakire a házban, aki rendben tart mindent. Meg tudod csinálni?
– Azt hiszem, igen. De még munkát is kell találnom.
– Tekintsd úgy, hogy már meg is találtad. – Jól meg foglak fizetni. Pihenj most. Ott lesz a szobád.
Később Olena Andrijivna elmesélte a saját történetét.
Teljesen egyedül maradt. Volt férje, jövedelmező vállalkozása, két gyermeke. Együtt építették fel ezt a házat. Később azonban a gyerekek meghaltak.
Együtt utaztak autóval a városban, és az út szélén kötöttek ki…
A férje egy másik nőhöz ment, és nem sokkal később ő is meghalt, még mielőtt beadta volna a válókeresetet.
Az egész hatalmas örökség Olenára szállt. Nem tudta, mit kezdjen az üzlettel. Úgy döntött, mindent elad – vevők is akadtak bőven. A gazdag özvegy ezekből a pénzekből gondtalanul élhetett. Így is tett. És a rokonok? Igen, voltak rokonok. De csak pénzért jelentek meg.
Számukra mindig készen állt a kifogás: nincs pénz, menjenek dolgozni.
Idővel mind eltűntek – az örökségre várnak, ahogy Olena Andrijivna maga mondta.
Tanya mindennel remekül megbirkózott. A tanulás nem volt hiábavaló. Az állatokon kívül kiválóan értett a növényekhez is. Olena szerette a rózsákat, és azok dúsan virágoztak, örömet szerezve a háziasszonynak.
– Könnyű a kezed. Ilyen színűek még sosem voltak. És ennyi alma sem termett soha. Meg körte sem.
Tanya már három éve élt Olena Andrijivnánál. Nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Virág mindenhová követte őket.
– Olena Andrijivna, olyan sokat fizet nekem, már-már kínos. Eszem, itt lakom, mindent használok, és még pénzt is kapok érte.
– Ez még kevés. Te egész nap szorgoskodsz, mint egy méhecske. Nekem pedig nem sajnálom a pénzt, ez a munkádért van. Megszépítetted az öregségemet. És mire szeretnéd költeni a pénzt? Tudom, hogy semmire sem költesz.
– Szeretnék nyitni egy állatkozmetikát… Most ez divatos és szükséges.
– El akarsz hagyni engem?
– Nem, dehogy! Maga mentett meg engem. Csak annyit adott nekem, hogy nekem is tennem kell valamit. De az még odébb van. Ráadásul mindent össze tudok egyeztetni.
– Igen, Virágom most is gyönyörű frizurával jár, ki sem kell mozdulnunk otthonról. Azt hiszem, remek mester lesz belőled. Nagyon magabiztos lettél.
– Ez mind magának köszönhető. Úgy érzem, mintha rokon lelket találtam volna.
– Nekem pedig olyan vagy, mint egy unoka. Kor szerint is összeillünk.
…Eltelt még három év. Tanya már sikeres üzletasszony volt. Két szalon tulajdonosa. Az első sikertelen házasság után nem akart kapcsolatot, de a szerelem váratlanul érkezett.
Egy fiatal férfi gyakran járt a szalonjába a kutyájával.
Aztán egyszer hatalmas csokorral jött. Sokáig jártak együtt. Tanya félt az újabb árulástól. De Anatolij türelmes volt.
– Tetyana, miben nem volt jó neked? Így sosem hallok majd gyereknevetést a házban. És egyébként is, lesz egy ajándékom az esküvőtökre.
Az esküvő előtt Olena Andrijivna átadta Tanyának a házról szóló végrendeletet és a megtakarításait.
– És mi lesz a rokonaival?! – hűlt el Tetyana. – Hiszen ők…
– Ezekben az években egyszer sem jöttek el, még csak fel sem hívtak. Láttad őket? Nem. Mire kellenék én nekik? Csak a pénz kell nekik! Te viszont tudni fogsz bánni vele.
Olena Andrijivna férjhez adta Tanyát, megérte a gyermekeit, esténként meséket olvasott nekik…
…A sors még egyszer összehozta Tetyanát a volt férjével. A nagy üzletéből semmi sem maradt. Az anyja meghalt, ő pedig mindent eladott és elmulatott. Véletlenül találkoztak, amikor Tetyana kiszállt az autóból.
Tanya ezekben az években alig változott. Könnyű volt felismerni. Ő viszont megváltozott: ápolatlan lett, elhízott…
– Tanya?
– Ki maga?
– Anya, ahogy megbeszéltük, érted jövök – szállt ki egy fiatal férfi az autóból. – Hé, ember, álljon odébb! Mit akar?
– Minden rendben, fiam, magam elintézem. Egy nagyon régi ismerős.
– A fiad? A te fiad? Nekem meg nincs senkim és semmim… Látom, te jól élsz.
– Igen. Nekem minden rendben van. Viszlát, mennem kell.
– Várj. Nem segítenél egy kis pénzzel? Csak egy keveset…
– Nem. Dolgoznod kell. Veled semmim sem lett volna, és most már örülök, hogy akkor így tettél. Hiszen te is örültél. Viszlát!
